Üdvözöljük az ORFI-ban!

Főigazgatói köszöntő:
Az ORFI vezetőjeként tisztelettel és barátsággal köszöntöm a honlapunkat látogató Olvasót.

Tovább

Betegszolgálat

  • Lelki gondozás
  • Tárlatvezetés a Lukács Galériában
  • Betegfórum
  • Szociális és mentálhigiénés szolgálat
  • Betegklub

Tovább

Mozgásszervi betegségekről

  • Osteoporosis
  • Köszvény
  • Bechterew
  • Reumatoid arthritis
  • Fibromyalgia
  • Scleroderma
  • Gyermekkori reumás megbetegedések

Tovább

Budapest, 2013.11.21
Esték a Lukács Szalonban

Minden út az első néhány lépéssel kezdődik el. Úgy hiszem, mi most megtettük ezeket. A Lukács Szalon elindult a maga útján, és sorsa innentől a közösség megtartó erejétől függ. 


A második est során ismét megtelt tehát a terem. Megtelt várakozással és izgalommal, a művészet és tudomány légkörével, és nem utolsó sorban szinültig megtelt vendégeivel.

Lélekemelő

Az est első felében valóban a magas kultúráé volt a főszerep. “Minden tudománynak és mesterségnek végcélja a jó. Poór professzor nem kisebb kérdéseket tett fel, minthogy mi is valójában a közjó, s az milyen társadalmi rendezőelvekkel bir? Mik lehetnek a közjó szolgálatának előfeltételei? A meggyőződés céljainkról, a vágy, hogy a minket körülvevő teremtett világ működésében részt vehessünk és a felismerés, hogy a másokért való létezés saját lelki gazdagságunkra szolgál, mindezek lehetővé teszik, hogy az ember távolabb lásson a maslowi piramis alsó lépcsőjénél. A “hit és  ész az a két szárny, mellyel az ember felemelkedik”, vallott erről enciklikájában II. János Pál. Hogy mindezeket a morális parancsokat hogyan élhetjük meg, hogyan tehetjük mindennapjainkban kézzelfoghatóvá, ezt tolmácsolta házigazdánk. Az ORFI-ban nemrég avatott ökumenikus kápolna, a betegoktatás, a Farkas Károly Alapitvány Betegkurázsi-dij pályázata, mind-mind olyan elemek, melyek közelebb vihetnek minket egy ideálisabb világhoz.

Vannak dolgok, melyeket nem lehet a szavak korlátai közé bezárni, melyeket jobban kifejez a zene. Az első előadás gondolatait követően Szakács Ildikó (szoprán) és Palerdi András (basszus) operaénekesek Cs. Nagy Ildikó és Hidegkuti Pálma zongorakiséretében az olasz mester, Verdi áriáival gyönyörködtették az értő füleket, majd Farkasréti Mária operaánekes adta elö Schubert Ave Maria-ját.

Vannak azonban olyan örök dolgok is, melyeknek csak a szó képes formát adni, s igy van ez Shakespeare üzeneteivel is. A költőóriás életműve messze túlélte a szerzőt magát, és ma már önmagában is inspirál. Kodolányi Gyula Shakespeare után kezdett maga is szonettek irásába, és szerényen végül fel is ovasott azokból. Beszélgetőpartnerének, Völgyi Tóth Zsuzsa radiós szerkesztőnek így vallott e kapcsolatról: “Tudják, ez is egy szerelem.”

S ha már szerelem, itt következett a Ganczaugh Miklós festőművész által megjelenített agapé, az isteni szerelem. Az ars sacra jelen lévő érdemes hazai képviselőjét Sturcz János művészettörténész méltatta, megnyitva egyúttal a művész kamarakiállitását.

“Pour la gourmandie”

Azt mondják, fehér abrosz mellett megbeszélve, minden másként hat. És talán ez valóban így is van.

Az est végén, egy pohár bor felett mindenki összefoglalhatta maga-magának, hogy e nagy tálcáról, melyet a Szalon ez alkalommal nyújtott, mit visz haza. S méginkább, hogy megfogad e belőle valamit. A belső morál mindannyiónkat indít, ám, hogy meghalljuk-e ezt a parancsot, az már egyéni felelősség.

Az abrosz mellett, egy könnyű vacsora során az ember talán még ezt is könnyebben megérti. Olyan nincs, hogy neki már nem megy, ő már nem képes a megújulásra.  Nincs az a tele has, melybe ne férne még egy falat. Csak egy egészen pici, “pour la gourmandie”, csak az íze kedvéért.